Intkomm2 - A szóvivő visszavág
Intkommosok cirkalmas irományai
2006. március 7., kedd
LECKE ROBI ÓRÁJÁRA!!!
Mint majd alul láthatjátok,három szöveg van bescennelve Oszkárnak köszönhetően,amik szerves részei a házifeladatnak jövő hétre.
Tehát akkor a lecke:
-
a hírekről,amiket feltettem-amik egyenként egy oldalasak-,egy 5-6 soros rövidített,az újságok hasbjain megjelenő/megjelenhető cikk írása(ha esetleg nem jól olvasható,kéretik megdobni egy emaillal és elküldöm a rendes méretű,nem lekicsinyített .bmp fájlokat)
-
HANGOSAN OLVASNI OTTHON!!! Gyakorolni otthon,először egy mesével,majd egy újságban megjelent cikkel és végül,de nem utolsó sorban tudományos szöveggel.
-
Lemérni mennyi idő egy gépelt oldal felolvasása?
-
Írni kell saját híreket 3-5 DARABOT!!!
CIKK1:
CIKK2
CIKK3
2006. február 28., kedd
Miért nem frissültünk?
Mint mindenki láthatja nem nagyon frissült ez a blog már több mint egy hónapja. Ugyebár ott volt az a fránya vizsgaidőszak és ráadásul nem is voltak feladatok,amiket feltehettünk volna. Ám itt egy újabb félév..egy újabb lehetőség arra,hogy kibontakoztassuk a tudásunkat.
De akkor most jöjjön a feladat,amit Robi adott föl:
1.lépés:
A kedvenc újságodról kellett írni egy oldalt.
Miért szereted...kiknek
írják leginkább?Ki a célközönség?
Milyen a felépítése?
Miről szól?
Mennyibe kerülhet egy reklám benne/vagy egy egyoldalas reklám?
2.lépés: Ha ezeket megoldottátok továbbléphettek,addig nem!
Kérlek gondold
meg (nézd meg), ha kommunikációs szakemberként kell médiumot
választanod, miért az általad kedvelt lapot választanád (azt
választanád) a hasonló lapok közül (vannak hasonlók?)?
Szóval egy kis konkurenciaelemzésre kérlek, stílus, pozíció, minőség,
hirdetési árak, olvasótábor szerint.
(Ha nem tudsz jó válaszokat találni, akkor hasonlítsd össze fenti
szempontok alapján a Storyt és a Best-et vagy a Storyt és a Nők Lapját.)
Jog órák és az évvégi jogvizsga:
Az órák ettől kezdve 15 órakor kezdődnek.
Kivétel: a következő, mert az 15.20-kor, ugyanis 15 órakor
vizsgázhatnak azok, akiknek még nincs sikeres vizsgájuk.
A félév követelménye/vizsgája a kék színű jegyzetből lesz, a
tulajdonjog, a szerződések, valamint a károkozás/kártérítés
témakörökből.
2006. január 18., szerda
Írásaink a régiről,a búcsúról
RÉGIEK
Régi. Ízlelgetem a szót. Így kimondva semmi különös, de mégis, mennyi mindent takarhat, jelenthet, milyen sokféle, sokrétű mögöttes tartalommal bírhat ez a rövid, négy betűs kis szó. Én egész életemben rendkívül vonzódtam, kötődtem a régihez, a múlthoz. Hiszen az életünk része volt –és maradt-, rajta keresztül, vele együtt jutottunk el a jelenhez, a „most”- hoz. Ott van minden mozdulatunkban, minden cselekedetünkben, gondolatunkban, ott van minden szavunk mögött, mozgatórugója, befolyásolója megnyilvánulásainknak, érzelmeinknek. Régi tárgyak, régi kapcsolatok, régi álmok. Vagy elkoptak, elromlottak, elavultak, vagy a legértékesebb, legnemesebb, legtisztább dolgokká váltak a világon. Néha van úgy, hogy mi változunk, és a régi már nem nyújt többé örömet, nem elégíti ki új elvárásainkat, vágyainkat, máskor pedig mi érünk hozzá, növünk fel a régihez, és látjuk meg annak új, eddig nem ismert értékeit. És előfordulhat az is, hogy egyszerűen muszáj elszakadnunk a régitől, muszáj lezárni múltunk azon fejezetét, mert az Élet mást kíván meg tőlünk, a sorsunk más irányba hömpölyög tovább, melybe nem fér már bele a rég, s váltani kell. Nyitni az új felé, csinálni a „más”- nak, a változásnak helyet az életünkben, a szívünkben, és a lelkünkben. De akármit is írt elő nekünk az élet, a múltat nem feledhetjük el, nem törölhetjük ki, vagy együtt élünk vele, vagy elhelyezzük a megfelelő helyre emlékeink raktárában. És ki tudja, egyszer talán még elő is vesszük onnan, leporoljuk róla a temérdek összegyűlt porcicát, és elcsodálkozunk, hogy vajon annak idején, miért temettük el magunkban oly mélyen, és ellentmondást nem tűrően ezt a ragyogó, csodálatos kincset.
Tömör, mégis többoldalú helyzetelemzés. Benne van a lényeg.
Régi emlék
Esett az eső. Mi folyton azon szenvedtünk, hogy a lépcsőházi lámpa mindig fel legyen kapcsolva. Nem öncélú tevékenység volt, a nélkül ugyanis édeskeveset láttunk. A földön ültünk, a mi emeletünkön, takarók, párnák tetején. Előtte a lépcsőforduló világosszürke kövezetét felmostunk, felszárítottuk. Az itt valós úticéllal elhaladókat megkértük, hogy máshonnan közelítsék meg ideiglenes otthonukat. Volt ugyanis másik lépcsőház is. Berendezkedtük, mindenki hozta, ami csak mozdítható volt az apartmanokból. Nyár volt, mégis hüvös. Törülközőkbe takarózva csöveztünk, és uno-kártyát kevergettünk. Eleinte csak négyen. A húgommal már ismerősök voltunk a három háztömbös balatonfüredi Műszaki Egyetem üdülőjében, nagymamámék minden évben elvittek minket. Voltak ott standard ismerősök is, akik minden év minden nyarán ott időztek. Az alapmagot mi alkottuk, Bianka, Egérke, hugi, és én.
A legváltozatosabb korú gyerekek szaladgáltak napközben a kertben. Minden gyerek szeretne ismerősöket szerezni. Mi pedig örömmel vettük, hogy egyre csak nő a táborunk, és mindenki a mi kedvenc elfoglaltságunkat választja: kártyáztunk. Napközben bújócskáztunk. Én már elmúltam tizenhárom is, majdnem a legidősebb voltam, Egérke egy évvel előttem járt.
Minden este menetrendszerűen hét órakor elkezdett zuhogni az eső, és a kerti partiknak hamar vége lett. A szülők boldogan adták a takarókat, lelkesen a gondjaimra bízták csemetéjüket, legyen három, vagy kilenc éves. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már kevés a két csomag uno-pakli, tizen, tizenketten, hamarosan tizenhatan lettünk. Még két csomagot vettünk. De negyednapra már huszan akartak játszani. És végül csatlakozott három „nagyfiú”, akik csak azért ültek le közénk, mert feltételezték, hogy már tizenhat is elmúltam barátnőmmel együtt. Jól esett, hogy be akartak szállni, nekem mégis jobban esett, hogy nem maradtak sokáig. Először is, nem vonulhattam külön, amikor én lettem a csipetcsapat megválasztott lelke, másodszor egy hároméves poronty nem akarta elhagyni a lábaim nyújtotta menedéket, harmadszor: éppen focibajnokság volt, a fiúknál meg tévé, és engem nem érdekelt.
Emlékszem az eső halk kopogására azokban a leheletnyi szünetekben, amikor valaki osztott, és elcsendesült a magánovi. Emlékszem a hangzavarra, a sok-sok kis arcra, hogy a szülők, nagyszülők hordták nekünk a pogácsákat, szendvicseket, teákat. Gyakran este tízig, tizenegyig ott ültünk, és senki nem akart hazamenni.
Egy este nem értünk haza hétre, nem voltunk a lépcsőfordulóban. Le voltak már terítve a takarók, előkészítve a helyünk, palkik az asztalon, és csak ránk vártak. Majdnem egy órát. Jó érzés volt.
A fent említett barátnőmet Egérkének hívjuk. Ott, és akkor ragasztottuk rá. A legjobb emlékünk az egy hetes „lépcsőházi csövezés”.
Mai napig a legjobb barátnőm, Pécsett lakik, óvodapedagógus, és egészségtan tanár lett a foglalkozása.
Kedves történet, igazán jó és pontos leírással, amely segít magunk előtt látni az eseményeket.
Régi
A régi egyenlő a múlttal. A múlt biztos, nem változik soha. Sokszor szeretném a múltat, a régi rosszakat kitörölni, de nem hagyja magát, lehetetlen. Nélkülük viszont valóban nem lenne jelenem, és nem tartanék ott, ahol most tartok. (szám egyeztetése döccen)
Akár a jelent, akár a régmúltat nézem, a férfiemberek elvesztése ugrik be, ami nálam igen korán elkezdődött. Szüleim korai elválásával nem csak apámnak, hanem annak testvérének, és a nagyapámnak sikerült az életemből kiszállnia.
Évekkel később, az imádott nagypapám hagyott itt minket, de ő örökre. Majd a teljesen más kapcsolatok a velem ellenkező neműekkel, majd azok elvesztése. Egy szakítás előtt, amikor annyira közel érzed magadhoz Őt, mint talán az életben még senkit, el nem múló pillanatnak szeretnéd a perceket Vele. Aztán, amikor vége, és dühös vagy a világra, azt kívánod, bárcsak ne emlékeznél a múltra, úgy talán nem fájna annyira. Majd miután megnyugszol, rájössz, hogy ez is volt valamiért, hogy a leckét feladták, és neked egy dolgod van; tanulni belőle. Nekem sikerült. Megtanultam sok mindent, amik remélem, segítenek majd abban, hogy ne kövessem el ugyanazokat a hibákat újra, és újra. Továbbá azt hiszem sikerült feldolgoznom azt a tényt, hogy a régi lehet akármilyen fájdalmas, s lehet az emléke gyötrő, de soha nem szabad akarni a feledését, mert akkor saját magamat tagadnám meg. Talán kezdek felnőni.J
Továbbá idevágó aranyszabályom: Szívügyekben az ész nem parancsol.
A Régi
Minden, ami régi, nem más, mint emlék. Mindegy, hogy lidérces vagy szívmelengető-e a lényeg, hogy a részünkké válik és elkísér egész életünkben. Mindig ránk talál a jelenben. Még ha menekülnénk is előle ő mindig ügyesebb. Ott van a szagokban, a fényekben, elbújik a szavakban és a dallamokban is visszacseng. (ez utóbbit különösen kedveli tapasztalataim szerint) Ha pedig a múlt szelleme váratlanul látogatást tesz nálunk nincs semmi értelme a: „Kérem, ne zavarjanak!” táblának, mert ő úgysem az a toleráns típus. Inkább hagyjuk, hagy tombolja ki magát bennünk. Nem marad soká és a jelenünk problémái, gyorsan helyrehozzák a rumlit, amit bennük hagyott. Csak adjuk át magunkat neki. Legyünk szívélyes vendéglátói, mint egy távoli nagybácsinak, aki beharsogja a házat, kieszi a legjobb falatokat a hűtőből, és nem veszi le a lábáról a cipőt, mielőtt feltenné az asztalra. Még ha kikészít is, mégis csak a miénk! Formálja életünket és befolyásolja tetteinket. Benne tükröződik személyes történetünk!
Mégiscsak át kellene nézni újra, mert bár zseniális a lényeglátás, ami egy szó, az egy szó, s hiányzik néhány vessző is, ami hangsúlyosabbá tenné a mondanivalót.
Régi
Az ember legtöbbször a múltból él, a múltból táplálkozik, ahelyett hogy optimizmussal jövőbe tekintene. Ez 10emberből 9re elmondható, hogy inkább a múlton a régin töpreng, rágódik, ahelyett hogy a jelent élvezné, és teljes odaadással megélné.
Ebből a szemszögből a régi egyenlő a múlttal, a múltról pedig itt sem a jó dolgok a szép emlékek jutnak eszünkbe, hanem a fájó élmények, olykor halálesetek. Hisz mindig az fáj a legjobban, ami már nincsen.
Drága nyulam 5évig volt a társam, ma már ő is csak egy szép szívet markoló emlék.
Jó érzéssel tekintek vissza azokra az időkre, amikor hazaérkezésem során izgatottan futott elém és nézte vajon ki is jött haza. Rácsodálkozása után gyors körbe futás következett, ami az üdvözlési szertartás része. Majd a konyhába vettük utunk ahol egy kis dió és alma társaságában megbeszéltük a nap történéseit.
Ilyen és még jó pár ehhez hasonló szép kedves emlék jut eszembe, ha rá gondolok, és rá kell, jöjjek, ezek a szép emlékek azok, amik enyhítik a hiányát. Inkább a szépre kell gondolni, ahelyett hogy befordulnánk saját önmarcangoló gondolatainkba.
A réginek nem feltétlenül kell szomorúságot és fájdalmat jelentenie, hisz a jelen is egyszer régi lesz, és ha a jelenben is, csak szomorkodunk a jövőnk is csak szomorkodás lesz a visszaemlékezések során.
JAJJJJ, JAJ, JAJ! Hányszor, ó hányszor kell még elmondanom, hogy a fogalmazás (szívet markoló? Nem szívbe markoló?) mellett az írásjelek is fontosak! 10 emberből
10-nél. Itt legalább már a vesszők száma jó, bár kicsit átrendezném az elhelyezésüket! J
És végül egy kis személyes majd a fájó búcsú kommentár nélkül:
Gondolatok a „Régi”-ről
- „Újra ÉLEK”-
„ A természetben körforgás van: születik, kivirul s felbomlik minden – s a felbomlásból születik az új” – írja Müller Péter, egyik könyvében.
Márpedig, ha új van, van régi is – mindennek van oka, előzménye, előélete, múltja. Keresed az újat, de olyan nehéz… nehéz a múltat elengedni. Ragaszkodsz tárgyakhoz, helyekhez, ízekhez, illatokhoz, értékekhez, társhoz, érzéshez… mert azt hiszed, a tiéd. Pedig semmi nem az, és semmi sem biztos – jól tudod; ezért kapaszkodsz, mert érzed, bármikor megszűnhet, bármikor elvehetik tőled és ott állsz egymagad, „meztelenül”, semmi nélkül, nincstelen.
Élsz valamiben, de nem vagy boldog. Beletörődsz, elfogadod. Azt hiszed, jól van ez így. Nem mersz továbblépni, mert gyáva vagy, félsz – félsz mindentől, ami számodra ismeretlen, idegen, mert itt legalább úgy érzed, otthon vagy. Pedig megújulni sokszor KELL életünk során – akár belső késztetés, akár a külső körülmények kényszerítő ereje miatt.
Aztán hibázunk, mert a nagy „akarásban” elfelejtjük azt, hogy először mindig magunkat kell megváltoztatni – s csak utána az „egészet”; sohasem szabad a körülmények változtatásán kezdeni. Előbb hagyni kell elmúlni… Ahhoz, hogy az Újat elkezdhesd, el kell engedned a múltat, a Régit le kell zárni, s csak lassanként – szilárd alapokra – felépíteni az újat. Hibáztam.
Új életet kezdtem. A régi sem volt rossz a maga biztonságával, állandóságával, de éreztem, innen már nincs hová fejlődni, nem tartogat semmi újat, nincsenek meglepetései, kiszámítható – és nyomasztóan súlyos; ha hagyom, összeroppant. Túl sok mindent kellett feladnom miatta, az újra és újra feltörő álmokat, vágyakat, új reményeket – és legfőképpen önmagamat. Belefáradtam. Most mégis nehezen válok meg tőle, mert hozzám nőtt, az életem része.
Valahol ez is én vagyok… csak már másra vágyom; mindig másra. Most épp’ a kiszámíthatatlanra, a megismerhetetlenre, arra, ami nem lehet az enyém. Szabadságra és rabságra, függetlenségre és édes függőségre…
Hibáztam – félelemből. Féltem, mert nem hittem, hogy lesz új vagy inkább nem hittem magamban...(?) Elkapkodtam, elhamarkodtam mindent, nem láttam tisztán, nem készítettem elő, nem készültem fel és nem voltam elég erős. Túl korán akartam kitörni börtönömből, túl korán „letéptem magamról régi bőröm”, de az új még nem volt meg helyette. Az egyik lábam a régi oldalon, másik az ismeretlenben – a szakadék egyre tágult, mélyült… míg végül saját gyávaságom miatt belezuhantam. Kicsit olyan volt, mintha meghaltam volna; ekkor értettem meg mindent.
Azt hittem, a kezemben tarthatom az eseményeket, hogy irányíthatom őket, de rá kellett jönnöm, itt engem „vezetnek”.
Már nem küzdök, nem akarok irányítani, szabad folyást engedtem a Sorsomnak, úgyis minden megtörténik, ha eljön az ideje. Még minden bizonytalan, életem napról-napra változik – a fényt nem látom, hosszú még az út, s a kéz, amely után nyúltam, eltűnt… de vannak céljaim, vágyak, álmok, új remények, melyek biztosak és az erő – a belső egység, melyet újra megtaláltam és felépítettem magamban. Újra ÉLEK.
Egy kedves barátnőm szerint végre megtaláltam a helyem a világban.
Hát igen, most csak ÉN vagyok… és a Sorsom… itt, a kezemben.
Kedves államvizsgára készülő csoporttársaim!
Ez is bekövetkezett. Talán lélekben már szeptember óta erre a pillanatra vártunk. Elérkezett az ideje, hogy elbúcsúzzunk a SZTE BMI-től, attól az iskolától, ahol sokan életük legmeghatározóbb 2 évét töltötték. Vannak, akik itt maradnak és folytatják az egyetemi részen, de vannak olyanok is, akik továbblépnek az élet rögös útjára, és új irányt vesznek mindennapjaik.
És, hogy valóban ez volt-e életünk talán legmeghatározóbb két éve: majd kiderül.
De bárki a megmondhatója, hogy ez az időszak örökre otthagyta nyomait Bennetek, rajtatok- ez biztos. Azt, hogy mit kellene felidéznem, bizonytalan. Csak Ti tudhatjátok, én pedig nem kérdezem meg mindannyitoktól, őszintén szólva nem is lenne sok értelme.
Mindannyian megjegyzitek majd, ami számotokra a legfontosabb volt: lesz, akinek a vizsgák nyújtanak felejthetetlen élményt, lesz, akinek az osztályfőnöki vagy tesis kirándulások.
De biztos vagyok benne, hogy egyvalamit senki sem fog elfelejteni: a közösséget, ami második évre kialakult.
Márai mondta: „Csak azok nem beszélnek közösségi érzésről, akik munkájukat, erejüket, és életüket adták minden időben a közösségért; a nép hallgatott. Úgy látszik a népnek, tehát a
közösségnek, nincs közösségi érzése. Csak él, egymásért, és az egészért, jelszó nélkül.”
Az a harmincegynéhány ember, akik bejártak órákra és akikkel így napi kapcsolatba kerültünk, ők azok akiket már nem fogunk elfelejteni.
Második évre, talán a több gyakorlati órának köszönhetően, de egyre inkább megismerhettük egymást. Kialakult egy nagyobb csoport, akik segítették egymást tételekkel, akik egyre több időt fordítottak arra, hogy ne csak sima köszönő viszony legyen közöttünk, hanem annál több.
Nem mondom, hogy mindenkivel elértünk a legjobb barát szintre, de legalább már beszéltünk egymással, ami az első évre visszatekintve, igen nagy szó.
Ezután a két közös év után is bátran merem állítani, hogy ezer szál köt minket össze, ezeket a szálakat, bár vékonyak és néha igencsak nehezen láthatóak, elszakítani már senki sem tudja. Mi sem.
Kedves vizsgázók!
Nézzetek vagy gondoljatok az itt megismert barátaitokra. Azokra, akik ezt a két évet Veletek együtt szenvedték végig. RÁJUK örökké emlékezni fogtok! Örökké emlékezni fogunk egymásra!
2006. január 3., kedd
A mi írásaink az újról
Elküldök néhány írást, hogy mindenki tanuljon belőlük.
Ezért azt is elküldöm, mit írtam róluk. Természetesen az én véleményem csak az én véleményem, mindenki alkosson magának véleményt.
A tavalyi évem elég érdekesre sikerült. Mindent elvesztettem, ami igazán fontos volt számomra. Az édesapámmal teljesen megszakadt a kapcsolatom, illetve egy szakításon is túl vagyok. Rengeteget tanultam az emberekről és az életről. Rá kellett jönnöm, hogy a „réginek” teljesen el kell múlnia ahhoz, hogy valami új szülessen. A „gyász-szertartás „és szenvedés nélkül nincsen új boldogság. Igen, ezeket a közhelyeket én is ismertem már korábban, de mindent, mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia. Viszont, ha az ember túl van a nehezén, akkor rengeteg új ajándékkal lepi meg az élet, amire nyitottnak kell maradnunk. És szerintem ez a legnehezebb. Örülni, valaminek, ami teljesen váratlanul ér. Amikor elindulunk a helyes irányba rengeteg olyan ember áll az oldalunkra, akiről nem is gondoltuk volna. Bizakodva nézek az Új év elé, és remélem, hogy legalább olyan hasznos lesz, mint a tavalyi, de nem olyan fájdalmas.
Jó a múltról szóló írás, de a téma az „új” volt.
Amikor megkaptuk a feladatot, az első gondolatom rögtön az volt, hogy vajon, ami új az törvényszerűen jó e? Arra jutottam, hogy ez egyáltalán nincs így. Elég, ha csak arra gondolok, hogy mennyire nem bízom meg az új gyógyszerekben. Szívesebben használok olyan természetes gyógyszert, ami évszázadokon keresztül hatásos volt az emberek számára, mint egy olyat, amit állatokon kísérleteznek ki és még így is rengeteg mellékhatással rendelkezik.
A történelem során számos újítással próbálkoztak, azt hitték, ha az új jelzőt odatűzik a városnév elé, akkor valamiben különbözni fog(nak) a régitől, például, amikor a gyarmatosítók az angliai York után, az újonnan felfedezett Amerikában megalapították New Yorkot. Pedig az új köntösbe bújtatott dolgok nagyrészt semmiben sem különböznek a régiektől, maximum új a csomagolás és kicsit más a név, de a mögöttes tartalma ugyanaz.
Az írás jó, de annyiszor mondtam már, hogy az ilyen utalásokat, mint „amikor megkaptam”, „az jut eszembe”, „a feladat szerint”, „azt szeretném még elmondani” hagyjátok ki az anyagból.
1, Aki ezt olvassa, nem tudja, hogy mi volt az eredeti feladat.
2, nem kell szájbarágni.
3, ne fogyjon a hely feleslegesen.
Új lehet sok minden. Lehet új egy ruha, egy munkahely, egy társ, egy élet. Szerintem igazán, önmagában az új nem létezik. Ha valami új, akkor kellett lennie réginek is, mely vagy megszűnt, elavult, elromlott, és a helyébe lépett, vagy egyszerűen csak mellé került, megjelent valami más. De a „régi”, akár ténylegesen, teljes valójában, akár csak mint emlék, megmarad, nélküle nem létezhet az új. Hiszen valamikor még ő is az volt. Eszembe jutott Malamud Új élet című regénye. Ebben a műben az „örök vesztes”, hányattatott sorsú főhős abban a reményben érkezik New York-ból az Államok másik partján fekvő kisvárosba, hogy ott majd megtalálja igazi önmagát, valódi sorsát. Az új életét. Tengernyi könny, siker, kudarc, és tapasztalat után végül megtalálja az új életet: vállalni saját magát, saját, egyedi sorsát a világban. Számomra ez a konklúzió is azt támasztja alá, hogy múlt nélkül nincs jelen, s nincs jövő. Régi helyett nincs új.
Fontos tanulság: mi döntünk arról, mi az új, mit, mihez viszonyítunk.
Új lehet év, stílus, ismerős… Lényeg, hogy mindig valami ismeretlent jelent a számunkra, amely tele lehet titkokkal, kétségekkel, meglepetésekkel. Persze minden jóval is, de ezt sosem tudhatjuk előre, csak ha már megtapasztaltuk a számunkra még ismeretlent, az újat. Vannak, akik bátran belevágnak új dolgokba, akár minden eddigit maguk mögött hagyva. S vannak, akik félnek tőle, csak a régit, a megszokottat akarják. Nem merik átélni az ’újat’, amit mindenféleképpen túl kell élni. Hiszen ez az élet rendje. A mozgatóerő, hogy mindig keressünk, és felfedezzünk valamit, ami akár az egész életünket megváltoztathatja. Lehet pozitív vagy negatív irányban. Lényeg, hogy tanulunk belőle, bármi is történjen velünk. És ez is egy új, egy új strigula a tapasztalatok világában. Igazából azt gondolom, hogy minden, ami ezen a világon, életünkben történt, történik, és történni fog: MINDIG MINDEN VALAMI ÚJ!
Fenti vélemény igaz, azért is másoltam egymás alá ezt a kettőt.
A közepén egy szórend volt kérdéses számomra
Vannak, akik bátran belevágnak új dolgokba, akár minden eddigit maguk mögött hagyva.
Vannak, akik (akár) minden eddigit maguk mögött hagyva bátran belevágnak új dolgokba.
de talán jó mindkét megoldás.
Szorosan kapcsolódik az élethez, hiszen ha soha semmi új nem történne velünk, akkor unalomba fulladna a világ. Ez a szó mindenkinek mást jelent. Folyamatosan keressük, kutatjuk az újat a szebb és jobb jövő reményében és lehet, mire oda érünk, hogy megszereztük azt, amit akartunk csalódni fogunk, mert nem mindig párosul az új szó a jóval. Az új több millió formában jelenhet meg, mint például: egy új kapcsolat, egy új munka, egy új ruha, egy új kocsi, egy új szín, egy új helyszín, egy új buli, egy újév, egy új iskola, egy új információ az új az kifogyhatatlan. Az olyan emberek, mint én, akik nem tudnak megmaradni egy helyben, akiknek lét eleme a nyüzsgés, annak az új szó nagyon sokat jelent, szinte állandó kényszer, hogy izgalmasabbá tegyük a mindennapokat, hogy megújítsuk a kapcsolatainkat, a gondolkodásmódunkat vagy épp átfessük és átrendezzük a lakásunkat.
Semmi extra, normálisan megírt anyag. Tessék bátrabban elengedni az agyad!
Az „új”
Ahhoz, hogy valami új legyen, kell egy régi is. Ha valami tehát újként jelentkezik, átértékeljük eszerint a régit. Vagyis megjelenik a képletben az oppozició. Eddig minden szép és jó. Csakhogy: „megjelent az új Tide ruhatisztitó!!!!!” „Itt új Amodent fogkrém. A boltokban már kapható!!!!” Nem feltétlenül hiszem el, hogy a kisebb, de modernebb csomagolású termékben (a magasabb árat nem említve) az összetevő a javunkra változott volna. Persze van ellenpélda is. Ha azt mondom, „King Kong”, jelentheti az 1933-as, az 1976-ost, vagy a 2005-ös filmverziót. Ha ezt az inci-finci jelzőt elébiggyesztem, egyértelművé válik. Új a Star Wars trilógia, megjelenik mindjárt az új HP6 könyv, az új Danken Shelley- könyv, vagy beköszönt egy új év, néha új évezred. Pár dolog sose lesz új. A kismacim az ágyam feletti polcon (mellesleg nem is állna jól neki), és a kedvenc csokissütim (a receptes könyvecskémbe belepiszmogni ugyanis tilos).
Jól kezdett, de a vége ellaposodott. A javítás után egy kerekebb írás született:
Az „új”
Ahhoz, hogy valami új legyen, kell egy régi is. Ha valami tehát újként jelentkezik, átértékeljük eszerint a régit. Vagyis megjelenik a képletben az oppozició. Eddig minden szép és jó. Csakhogy: „megjelent az új Tide ruhatisztitó!!!!!” „Itt új Amodent fogkrém. A boltokban már kapható!!!!” Nem feltétlenül hiszem el, hogy a kisebb, de modernebb csomagolású termékben (a magasabb árat nem említve) az összetevő a javunkra változott volna. Persze van ellenpélda is. Ha azt mondom, „King Kong”, jelentheti az 1933-as, az 1976-ost, vagy a 2005-ös filmverziót. Az „új” megkülönböztet, de a „legújabb” fokozatot teremt.
Itt az új „Tom és Jerry összes” DVD-n, vagy beköszönt egy új év, néha új évezred. Lényeg az, hogy állandó viszonyításban élünk: régi és új között néha szakadék tátong, olykor híd feszül. Az újítás világát éljük. Néha már észre se vesszük, csak megtörténik. Csak tudomásul vesszük. Csak átéljük ugyanazokat a mozzanatokat, ugyanazokat a dolgokat. És ráfogjuk: Új.
Na ugye?
Lehet egy tárgy, egy személy…
Valami idegen érzés tölti el az embert, olyannal „találkozik”, amit addig nem ismert. Az új általában jó dolgot jelent, ajándékot vagy akár egy barátságot, amelyből talán egy (nekünk vagy üzletnek fontos) kapcsolat lesz. Mindig váratlanul érkezik, meglepetést, csodálkozást kiváltva. Csak azok élhetik át igazán a jelentését, akik maguk is képesek újat adni másoknak. Szerintem adni és kapni is tudni kell. E nélkül csak egy értelmetlen cselekvésnek bizonyul. A legtöbben ezt fel sem fogjuk, csak esetleg akkor, amikor ténylegesen erre koncentrálunk, ezen gondolkozunk. Pedig érdekes megtapasztalni, hogy egy ilyen „aprócska” szó, mint az új, mennyi mindent hordozhat magában…
Ez volt az alapmű. Ezeket írtam bele:
Lehet egy tárgy, egy személy…
Valami idegen érzés tölti el az embert, ha olyannal „találkozik”, amit addig nem ismert. Az új általában jó dolgot jelent (?), ajándékot vagy akár egy barátságot, amelyből talán egy (nekünk vagy üzletnek fontos) kapcsolat lesz. Mindig váratlanul érkezik, meglepetést, csodálkozást kiváltva. (mi van sorozatnál az új részekkel, egy autó új változatával,…, ami kiszámíthatóan következő új?) Csak azok élhetik át igazán a jelentését, akik maguk is képesek újat adni másoknak. Szerintem adni és kapni is tudni kell. E nélkül csak egy értelmetlen cselekvésnek bizonyul. A legtöbben ezt fel sem fogjuk, csak esetleg akkor, amikor ténylegesen erre koncentrálunk, ezen gondolkozunk. Pedig érdekes megtapasztalni, hogy egy ilyen „aprócska” szó, mint az új, mennyi mindent hordozhat magában…(mennyit? Egy ilyen kijelentést jobban elő kellett volna készíteni, nem volt eléggé fokozva előtte!)
„Új év, új élet” – ez a mondat a napokban gyakran eszembe jutott. Örökösen bizonytalan és elégedetlen énem oly gyakran kapaszkodik ilyen és ehhez hasonló mentőövekbe. Most majd minden MÁS lesz, most majd minden JOBB lesz. Hát, persze! Más esetleg, jobb nem hiszem. Ugyanúgy az utolsó pillanatra hagyom majd a vizsgákra való felkészülés gyötrelmes óráit, ugyanúgy mondok majd dolgokat, amiket aztán megbánok, és ugyanúgy képtelen leszek dönteni életem fontos pillanataiban, mint eddig. Ebből következik aztán az, hogy rábízom magam a sorsra (jelentsen ez a szó bármit is) – mint eddig. Azonban egy dolgot tekintve mégis új az idei évem: nem fogadtam meg semmit szilveszter pezsgőbuborékos éjjelén. Így aztán nem maradtam „új” nélkül, de nem kötődöm a magamnak tett, - inkább nyomasztóan ható, mintsem hasznos - ígéretekhez. Mert sajnos azokhoz vagyok a leghűtlenebb…
Tessék ezt eltenni és rendszeresen elolvasni!
Ha azt mondják ’új’, mindig kettős érzés támad bennem. Egyrészt boldogság tör rám, mert azt jelenti, hogy valami elkezdődik. Másrészt viszont igen szomorú leszek, hiszen ezzel egyidejűleg valami véget ér, megszűnik. Ha a jó oldalára gondolok, összeszorul a gyomrom, kíváncsi leszek, mindent meg akarok tudni, de azonnal! Ilyenkor szinte lehetetlenség leállítani azt a kérdészáport, ami elindul bennem. De ha arra gondolok, hogy az újjal viszont valami véget ér… sokszor nagyon rosszul érzem magam. Ilyenkor bezárom ablakaimat, nem érdekel semmi és senki. Lehetetlenség ebből az állapotból kirángatni… csak fekszem és szárnyalnak a gondolataim és azzal nyugtatom magam, hogy ez az élet rendje, egyszer minden véget ér… de addig is megpróbálok nem gondolni az elkerülhetetlenre, hanem örülni a sok jónak, amit az új hoz. Hiszen nincsen annál jobb érzés, mint örülni valaminek.
A „Mit jelent a múlt” című fogalmazásod egész jó, szívesen olvasnék az újról is. :-)
OK, értem, hogy miért kell a múltat lezárni az újhoz, de ez az írás nem az újról szól. Ettől még jó. Szóval elfogadom, de...
Az új mindig valami olyan ami korábban nem létezett. Valami, ami friss, ami modern, amiben ott rejlik a remény és a csoda lehetősége, hogy megoldást kínál, de legalábbis meglepetést tartogat. Az új varázsa a mondás szerint három napig tart. Ez alatt a három nap alatt igazán új az új, ez alatt válik megszokottá és lesz nem új többé. De ez a három nap sokszor nem is három nap, hanem jóval több, vagy tán kevesebb, attól függően mennyi meglepetést tartogat számunkra az az új, mennyire új, vagy mennyire illúzió csupán, az új illúziója. Az élet és a piac megannyi területe rá van kényszerítve az új folytonos előállítására, az új hamar válik megszokottá, gyorsan megújul és lesz belőle ismét új. Ez a fajta új azonban gyakorta eleve nem olyan új mint lennie kéne, az arckrém ami tegnap a fiatalságot ígérte mára az elavultság szimbóluma, van helyette új ami az örök ifjúságot ígéri. Az új tehát addig új csupán míg valami még újabb új fel nem cseréli azt.
A gondolatok jók, megírva is normálisan van, az írásjelekre tessék jobban figyelni, mert sokat segíthetnek az értelmezésben.
Ebből az anyagból néhány vessző hiányzik.
Így 2006 kezdetén mi más ugorhatna be az „új” fogalmáról, mint az új év… Új fogadalmak – csatolva a régiekhez, amiket eddig sem sikerült betartani -, új lehetőségek, új élet. De ugyan miért különbözne egy új nap az új évben a tegnaptól, ami már tavaly volt? Nem lettem sem tehetségesebb, sem szebb, sem pedig soványabb, nem változott a hozzáállásom az élethez, sőt, semmi az égvilágon nem változott… Mégis, most tele vagyok energiával, új ötletekkel, tervekkel. Megújultam egyetlen éjszaka alatt. Belefáradtam már 2005-be, sok volt. Az idei év azonban mosolygóssá tesz, már két egész napja vigyorgok… Ígérem, hogy jobban megbecsülöm ezt az évet, mint a tavalyit, mert ez még új. Az új dolgoknak valahogy nagyobb jelentőséget és törődést tulajdonítok. Legyen az ruha, cipő, suli vagy éppen pasi. Jobban odafigyelek rá, amíg meg nem szokom. Aztán úgy jár, mit 2005… De nem! Ígérem, hogy ebben az évben betartom minden fogadalmam! – Ó jaj, már megint egy ÚJ fogadalom!!
új – öröm – mosoly – barátok – szeretet – család – vőlegény – házasság – csecsemő – új
élet
Ezt is tessék rendszeresen elolvasni és betartani!
Relatív fogalom, amellyel egyesek szerint mindent el lehet adni. Új annyit jelent, mint friss. A marketing egyik kedvenc fogalma. Bárhova megyek, bármely plakátra nézek, bármely médiummal találkozom, mindenhol csak úgy ömlik rám az újdonság, amelyeknek egy részéről kiderül, hogy már régen is létezett, és nem ez az „új” spanyolviasz, csak éppen más volt a csomagolása, esetleg márkaneve stb..
Ha valami új, akkor létezik oppozíciós párja a régi is. A ma újdonsága, a holnap régisége. Ez a két fogalom egymást definiálja, illetve írja felül. Állandó vita tárgyát képezi mi a jobb, az új vagy a régi. A vita számomra érthetetlen, hiszen nem az számít mi az új és mi a régi, hanem hogy mi használható, mi fontos, illetve mire van szükségem/-ünk. Természetesen nem árt „lépést tartani” a fejlődéssel, de azért a megfelelő kritikai érzék ebben az esetben, sem nélkülözhetetlen.
És végül az utolsó előtt előbb a vélemény, mert úgyis többször elolvassátok majd:
Elméd szárnyalása jól körbejárta a témát, de ez sehol sem 10 soros fogalmazás.
De lehet belőle!
Minden ott van az anyagban, aludj rá egyet és hozd össze egy tízsorossá!
Hújj! Az új?
Először is köszönöm ezt az új lehetőséget! Mi is az, hogy új? Van-e új a nap alatt? Hát van. Megtudtam, hogy mikor lesz a PR vizsga, és szinte új életre keltem. Lássuk mindjárt ezt a kifejezést: új élet – új búza – újjászületés. Az újjászületést bizony érdemes volt átélnem, mert valószínűleg megváltoztam én magam is, meg a „világlátásom” is. Most kaptam egy új hírt, ami nem újság, de nem valami jó a következménye. És most, leckeírás közben lett egy új partnerem az msn-en. Nehéz megfogalmazni, mit is jelent az új, de az ellentéte segít: nem régi. Ha nem tetszik amit írtam, újrafogalmazom.
És ha az újabb feladatok, az új kihívások jutnak az eszembe, akkor nagyon boldog vagyok!
Ez volt a hirtelen hablaty, most jön az összeszedettebb:
Új, nem régi, hanem valami olyan, ami eddig nem volt, ami váratlan, amiről még nem hallottam, amit nem láttam, nem történt velem, stb.
Újabb, újabban, újból, újdonság, újság, új hír, primőr – újkrumpli, újhagyma, újbor; új élet, újszülött, újév, újhold, újfent, újezüst, újszövetség, újkor, újbarokk, újfundlandi, stb.
újjá-, újjáalakít, újjáéled, újjászületik, újjáépít, újjávarázsol, újjászervez, újjáválaszt, újít,
Erős segítséggel: (de ez már egy másik 10 sor)
Új: melléknév
- rövid idő óta meglévő, nem régi
- használatlan, viseletlen, nem hordott, érintetlen
- rövid idő óta van mostani állapotában – házas, munkatárs
- eddigit felváltó másik – év, korszak, helyzet
- eddigihez többletként járuló, további, következő, - tárgyalás
- eddig nem ismert – élmények
- vadonatúj, újdonatúj, újdon, mai, friss, korszerű
- újdonsült, újonc, kezdő, tapasztalatlan, járatlan, újsütetű
- újszerű, modern, mai, ismeretlen, szokatlan
Új: főnév
- új dolog, esemény, jelenség,
- az új termés
- újdonság, újság, nóvum, új hír
Remélem tanulságos volt!
2006. január 2., hétfő
Kaputa Judith: Gondolatok az „ÚJ”-ról
Semmi sem biztos, minden változik – mi is változunk.
Sőt, egyes kultúrákban – mint például a kínai – nem is ezt mondják, hanem azt, hogy „nincs más, csakis változás”.
Életünknek nem létezik egyetlen olyan százbilliomod másodperce sem, amikor valami úgy lenne, hogy közben ne változna. Ez a szüntelen változás, áramlás maga az ÉLET és ebben a „mi” és „ki” is folyamatos átváltozásban, átalakulásban van. Az élet szüntelen áramlás, így szüntelenül sodródunk benne mi magunk is...
De a változásoktól rendszerint félünk – félünk az „Újtól”, attól, amit nem ismerünk, ugyanakkor vég nélkül keressük azt. Lehet ez egy új év, új élet, új gondolatok, érzések, emberek, kapcsolatok, új munka, kihívás, bármi, ami nem megszokott számunkra, ami nem a múltunk vagy amit nem kaptunk még meg. Viszont, ha valami új, nem csak jó lehet, félünk újabb fájdalmaktól, csalódásoktól – a vereségtől, attól, hogy elbukunk, ezért néha gátakat szabunk, védekezünk.
Szerencsére az élet rendje, hogy előbb-utóbb minden átcsap az ellenkezőjébe – a sötétséget felváltja a fény, a bánatot az öröm, a bukást a siker, a káoszt a rend… Van egy pont, ahol már minden annyira rossz, hogy annál csak jobb lehet.
A lényeg: nem félni, soha nem megállni, előre mindig tovább és tovább az „Új” felé, az ismeretlenbe – csak ÉLNI.
A Sorsunk a kezünkben van…
Kaputa Judith: „10 sorban a Krétáról”
„Porból lettünk, porrá leszünk…” - majd semmivé válunk.
Tisztán, hófehéren indulunk utunkra, hogy aztán az Élet összes szennyét magunkra vegyük. Meglehetősen rövid létünk nemes célt szolgál; a küldetés lényege többé, jobbá, bölcsebbé tenni az embereket a tudás közvetítésével, még ha ez keserves, fogcsikorgató és időről időre, centiről centire tesz is kevesebbé minket megsemmisülésünk pillanatáig – mikor végleg elfogyunk. Mégis tudjuk minden falaphoz szorított, fájdalmas percben, hogy az Ő biztonságot nyújtó, puha tenyerében ér a – boldog – vég, hogy aztán olyan űrt hagyjunk magunk után, mely bármikor betölthető. Egy másik, új, tiszta és ártatlan, hófehér kréta által.
2006
2005. december 24., szombat
Judithtól Karácsonyra!
Kedves Csoporttársaim!
Egy nagyon kedves Barátnőmtől kaptam a verset, amit most megosztok Veletek. (Ezúton köszönöm, hogy a nehéz hetekben fogtad a kezem, hogy itt voltál velem, viselted hülyeségem, minden percben tudtad, mi - és ki - kell nekem, Drága …”E” „Elindultam”, hogy jobb ember legyek – jó, hogy néha érzem segítő kezed…).
Segítsen Nektek is annyit, mint nekem…
Kívánok barátot, ki sosem hagy el, szerelmet, mi sosem fogy el, végtelen boldogságot, hogy mindig legyen, kinek adni lehet, hisz legfontosabb a szeretet… s ezen felül meghittséggel teli perceket, napokat, heteket…csak egy – és még több ilyen - Boldog Ünnepet!
A fény a kezünkben van
A fény a kezünkben van
Ha ránézünk megvilágítja arcunkat
Ha hagyjuk, elménket is, és tudatára ébredünk
Hogy van fény, és nincs sötétség.
Az életünk is a kezünkben van
Ha ráérzünk, megerősíti lelkünk
Ha hagyjuk, testünk is, és tudatára ébredünk
Hogy az erő bennünk van és nem kívülünk
A fény a kezünkben van: szeretet – mozgásban
Lévő erő
Mert adni jobb…
És kapni úgy lehet, hogy kicsit többet
Visszaadva,
Folyamatos maradjon az erő
Nyitott tenyerünk, nyitott lelkünk ünnepelni
Kész:
Adni, s kapni jót, egyre többet
Bántást egyre kevesebbet
S amint mozdul a gyertya lángja – előre hátra –
Megérezzük annak közepét.
Kezünkben van a fény.
-Judyth-
2005. december 23., péntek
NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!!!!!!!
borsó
Galambos Róbert:Karácsonyi vers a csoportnak
Az a gondolatom tárgya,
Hogy ha karácsonyra
Ajándékot szeretnék adni Nektek
Mi az, mit ebben a viszonyban lehet?
És jött egy hirtelen ötlet:
Mondok Nektek egy verset!
Az régóta szokás, hogy a hangom miatt
Az én tisztem a szavalat
- hogy őszinte legyek,
jobb, hogy nem énekelek-.
Ez sem olyan egyszerű, mint gondoltam
Egy probléma mégis van:
Nem találtam ide illő verset,
Pedig kerestem, nem is keveset,
Megnéztem sok-sok kötetet,
Használtam az internetet,
De a karácsonyi versek csupa Istenek,
Jászolok, királyok, áhitatos emberek.
Mivel ide illő verset nem lelek,
gondoltam hát írok én egyet nektek!
Kezdhetném azzal mit jelent a karácsony:
Szoba sarkában díszes fát,
Diós beigliben mazsolát,
Gyereknek kicsiny játékkatonát,
Felnőttnek e katonával játszott csatát,
Rokonlátogatást, bevásárlást,
Közös éneklést és gyertyagyújtást,
Mindenkinek mást és mást.
S ha már a sorolás mindent feltár
Készülhetne féléves leltár
Új csoportról új tantárgyról,
Munkáról, feladatról, jó órákról,
Arról mi volt múlt karácsony óta,
S miről is szólt a sok-sok munka.
De vegyük komolyra a szót, mert mégis karácsonyi a vers,
A hangulat, a környezet, az érzés, amit lelsz,
Illő hát, hogy megfogalmazzam az ünnepet,
Ez a minimum, mit kezdő költő megtehet.
Karácsonykor az ember elgondolkodik azon
Mi volt az év értelme, mire büszke e napon,
Túl azon, ami egyetlen biztos volt az évben
Az állandó változás, s a hit egy jobb jövőben.
Lehetne személyes élmény a versből
Szólhatna sok jó emberről,
Bemutatna példát,
Említhetném Fatit, Anit, Ildit,
De félek a felsorolásban vétenék hibát,
Mondtam már Annamarit vagy Katát?
Lehetnék igazmondó:
A karácsonyban az a jó
Hogy van két napja, mikor nem lehet dolgozni
Csak ajándékról masnit bogozni,
Kapcsolatot foltozni,
Saját magunkat feloldozni.
Mert nem minden nap karácsony
S hétköznap nem leszünk úrrá a magányon
S kivel vagyunk, velünk az is gyakran árva
Mint önnön lelkünk a rohanásba.
A karácsony arra jó,
Hogy megmutatja mi való.
Hogy mit ér az élet ünnep nélkül,
Mit a tájkép színek nélkül,
Mit az étel illat nélkül.
Kell nekünk a karácsony!
Kell szentségével, istenével, jászolával,
Régen látott rokonsággal,
Beszélgetéssel, kedvességgel, szeretettel,
Frissen húzott, tiszta ágyneművel.
Kell, hogy néhány napig ne gondoljunk másra
Csak a családban és másutt lévő társra,
Kell, hogy a szeretet ne egye meg a fene,
Kell, hogy higgyünk kicsit benne.
S ha van olyan, hogy nincs miért szeretned,
Azt soha el ne feledd,
Nem lehet szomorú ez az este,
Nem lehetsz elkeseredve,
Mert valami szép és jó
Mindenkiben megtalálható.
Mert a karácsony mi vagyunk,
Olyan lesz, mint mi magunk,
Mosolygós, izgalmas, ötletes, kedves,
Csillogó, aranyos, szeretetteljes.
Legyél hát Te is Karácsony,
Mosolyogj egy faágon
Legyél dísze az ünnepnek
Legyél lelke a szeretetnek!
Végül, de utolsóként a sorban,
Mint lábnyom a porban,
Versem végén ide hátra állok,
S Boldog Ünnepeket kívánok!
Galambos Róbert
Kaputa Judith:Karácsony előtt egy kis olvasnivaló
Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál. (Assisi Szt. Ferenc)
Az élet megtanította nekünk, a szeretet nem abból áll, hogy bámulunk egymásra, hanem hogy egy irányba nézünk. (A. S. Exupery)
Ellenségeidet szeretettel bénítsd meg! (P. Rosegger)
Semmi nem vonzza annyira az ember szívét, mint a szeretet. (Sienai Szt. Katalin)
Csak annyira vagyunk hiteles emberek, amennyire szeretünk. (Pasternak)
A ház falakból és gerendákból, az otthon szeretetből és álmokból áll.
A jövő azoké, akik hisznek az álmaikban. (E. Roosevelt)
A szeretet kérés nélkül ad, makacskodás nélkül elfogad, késlekedés nélkül megbocsát, és csak saját elégtelensége miatt szenved. (P. Lippert)
Ha veszel, akkor a kezed, ha adsz, a szíved telik meg. (M. Seemann)
Az egyetlen dolog, ami számít az életben, magadat a második helyre tenni. (I. Turgenyev)
Ha jótett helyébe jót vársz, nem tettél semmit!
Nem létezik boldogtalan szeretet. Már az a tény, hogy szeretünk, boldoggá tesz. (E. Nells)
Aki szeret, sohasem téved. (Balzac)
A szerelem olyan, mint a szél, az ember sosem tudja, honnan támad.(Balzac)
A szerelemtől félni annyi, mint magától az élettől tartani, és aki fél az élettől, félig halott.
Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, sosem lehet a tied. (G. G. Márquez)
Az ajkak csak akkor énekelnek, mikor nem csókolhatnak.
Mindig van egy kis őrültség a szerelemben, de mindig akad egy kis okosság is az őrületben. (F. Nietzsche)
A szerelemnek még a bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusnak minden tudománya. (Jókai Mór)
Az ész szavára fütyül a szerelem. (Moliére)
Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes. (L. Rochefoucould)
A szerelem olyan bűn, melyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül. (Baudelaire)
A szerelem gyönyörűséges virág, csak az a baj, hogy a szakadék szélén terem…
Ahol igaz a szerelem, ott csodák is történnek. (W. Cather)
Az igaz szerelem olyan, mint a szellemjárás: mindenki beszél róla, de csak kevesen látták…
A szerelem ritkább, mint az igazi tehetség. A barátság pedig még ritkább, mint a szerelem. (C. Peguy)
Az egyetlen útja, hogy barátot szerezzünk, ha mi magunk azzá leszünk. (Emerson)
Az új barát olyan, mint az új bor, mikor beérik, akkor válik igazán élvezhetővé. (Apocrypha)
A barátság az, amikor egy lélek két testben él. (Arisztotelész)
A közös dolgok teszik a barátságot élvezetessé, de a kis különbségek azok, amelyek igazán érdekessé varázsolják. (T. Ruthman)
Az idegenek barátok, akiket még meg kell ismerned. (R. Lieberman)
A barátaimat úgy őrzöm, mint a fösvények vagyonukat, hisz a legnagyobb kincs egy igaz barát. (P. Aretino)
Igaz barát az, aki előtt hangosan gondolkodhatom. (Emerson)
Az élet olyan, amilyenné tenni tudjuk és ebben az igaz barátok csak segítenek, (T. Hsieh)
Az igazi barát az, aki a kezedet fogja és a szívedet simítja. (G. G. Márquez)
Balsorsban látszik meg, ki az igaz barát, a jólét ugyanis teli van barátokkal. (Euripidész)
A barátaid házához az út sosem lehet túl hosszú!
Mikor a barátaim egyoldalúak, csak oldalról nézem őket… (J. Joubert)
„Jól, csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Exupery: A kis herceg)
„Legyetek jók, ha tudtok!” – de „rosszak” mindenképpen… soha ne feledjétek: ”jó az, aki rosszra gondol!”JJ Nagy pusszancs!
Judyth
2005. december 11., vasárnap
Sümegi Edit: Sajtótájékoztató minta
A Levi’s tavaszi kollekciójának divatbemutatóval egybekötött sajtótájékoztató vázlata „Young Spring”
Előkészületek:
-A témától függően kiválasztom a megfelelő médiumokat:
- ifjúsági magazinok
- bulvárlapok
- női magazinok
- divatlapok
- kereskedelmi lapok
- napilapok
- nagyobb TV csatornák, magazinműsorok
-internetes portálok
-MTI
- Sajtólista- arról kiválasztani, kijelölni, kik jöhetnek jelen esetben szóba, mely sajtóorgánumoknál dolgozók Telefonon leellenőrzöm, aktualizálom a listán szereplő telefonszámokat, e-mail címeket, a titulusokat, javítom az esetleges változásokat
- Meghívó megírása (a megrendelővel egyeztetve) Legyen rövid, tömör, egyértelmű, lényegretörő Kb. 1 héttel az esemény előtt kiküldöm őket, a napilapoknak, és az elektronikus médiának a legkésőbb Ha nincs az adott lapnál, csatornánál ismerős, érdemes a rovatvezetőnek küldeni
- Mindenkit fel kell hívni az esemény előtti 2-3 napban, ellenőrzés céljából, hogy megkapta-e a meghívót, tud-e az eseményről, ha nem, újra elküldeni, ha igen, jön-e A legfontosabb orgánumokat 1nappal a sajtótájékoztató előtt újra hívni, jön-e
- Sajtóanyag Legyen rövid, tömör, lényegretörő A végén mindenképp feltüntetni, hogy ki ad bővebb információt, tájékoztatást (pl.: a cég ügyvezetője, tulajdonosa, alapítója, stb.), cég honlapja A helyszínen kell átadni az újságíróknak, amikor megérkeznek, célszerű a sajtómappában (ld. lejjebb)
A helyszínen: A helyszín egy patinás budapesti szálloda 2 különterme, melyek díszítésében az esemény alkalmából a cég színei (piros-fehér) dominálnak, illetve ízlésesen el vannak helyezve a Levi’s, valamint a szponzor cégek lógói, plakátjai. Közvetlenül a bejáratnál helyezkedik el a regisztrációs asztal (olyan helyen, hogy ne lehessen kikerülni) Vagy névjegyet kérünk az érkezőktől (praktikus annak gyűjtésére egy üveggömböt kijelölni), vagy pedig- ha nincs valakinél névjegy- jelenléti ívet aláíratni vele, egy már meglévő névvel, munkahellyel, telefonszámmal ellátott listán Egy hostess segíthet (a hostessek a Levi’s ruháit viselik) Az érkező újságíró itt, a regisztrációs asztalnál (sajtóasztal) kapja meg a sajtómappáját
Sajtómappa –lehetséges- tartalma:
- céges mappa
- sajtóanyag kinyomtatva
- háttér információk
- CD-n sajtóanyag, fotók, képek, esetleg zene
- céges jegyzettömb, toll
- esetleg kis céges ajándék (matrica, stb)
Mi most tombolát is teszünk a mappába, mellyel egy 5000Ft-os Levi’s utalványt lehet nyerni. Ezt persze elmondjuk az újságíróknak is
Kávé, üdítő, ropogtatnivaló, pogácsa van kitéve
17h. Elvileg ekkorra volt kiírva a sajtótájékoztató megkezdése, de egy 15-20 perces csúszást bele kell kalkulálni a késők miatt
17. 20h kb. Elkezdődik
A szervező köszönti az újságírókat, megköszöni, hogy elfogadták a meghívást. Nagyon röviden elmondja a programot, idő intervallumokkal, pontosan megmondja, meddig fog tartani az esemény. Bemutatja azokat, akik tartják a sajtótájékoztatót (név+ titulus), a sztárvendégeket, szponzorokat (ők külön ülnek az újságíróktól, előre megállapodott sorrendben fognak- röviden- beszélni) Elmondja, hogy tombolahúzás a szünetben, a sajtótájékoztató után lesz, 18.15h-kor , valamint, hogy 18.40h-tól az aula másik termében divatbemutató veszi majd kezdetét, melyre minden kedves jelenlévőt szeretettel várnak
Itt most a sajtótájékoztatót Tordai Péter, a Levi’s Magyarország ügyvezetője, Kertész Ákos, kereskedelmi igazgató, mint a szponzor cég képviselője, Straff Ábel a Dr. Martens ügyvezető igazgatója, valamint Király Linda sztárvendég fogja tartani, rövid beszédekkel. A beszédek végeztével jöhetnek a kérdések, melyeket a szervező vezényli le. A sajttáj maximum 1 óra hosszú legyen
18. 15h Szünet, állófogadás szendvicsekkel, süteménnyel, hidegtállal, salátákkal, üdítőkkel Tombolahúzás
18. 40h Divatbemutató, mely fiatalos, lendületes, az utcai viseletet hangsúlyozva, remek koreográfiával az életigenlő, modern, dinamikus életérzést hangsúlyozza
19. 10h A divatbemutató vége, utána középhangerős zene, lehet beszélgetni még egy kicsit, akár táncolni is
Minden távozó kap ajándékot, egy kis Flat Erik figurát
Utómunkák
Megjelentetés, felhívni az újságírókat, szerkesztőségeket, mikor fog megjelenni az anyag, pontosan melyik lapszámban, azt esetleg bekérni, vagy majd megvenni Érdemes még a sajtótájékoztató lebonyolítása előtt megrendelni az Observer szolgáltatását (megadni, pontosan mely lapokat figyelje, és egy keresett kulcsszót) Azoknak, akik nem tudtak eljönni, elküldeni a sajtóanyagot (ált. e-mail-en, de ha postán kéri, akkor úgy)
Médiatükör készítése a megrendelőnek
Az elektronikus sajtó esetében, megtudni, mikor lesz az anyag adásban, ha kéri a megrendelő, felvenni videóra (rádió esetében magnóra). Ezt be is lehet kérni, ha van hozzá megfelelő ismerősünk
Sümegi Edit:Karácsony
A Karácsony nekem a mindenki által jól ismert különleges, egyedi hangulatot, az illatokat, fényeket, dallamokat, színeket jelenti, melyek ilyenkor körüllengik az embert, bármerre is jár a világban, akár akarja, akár nem. Azt, amikor decemberben sétálok a gyönyörűen kivilágított Andrássy úton, a feldíszített, csillogó kirakatok fényében, a mellettem elhaladó emberek arcán egy pici, alig észrevehető mosoly bujkál, érzem a sült gesztenye, és a forralt bor illatát, elhaladok a kis kirakodó pultok között, közben fülembe egy gyermekkórus éneke költözik, s azt veszem észre, hogy az én arcomon is megjelent az a bizonyos különös mosoly. Karácsony van! December. Ilyenkor valahogy minden más, olyan szép. Én a Karácsony materiális, érzékszervekkel felfogható szépségét szeretem, számomra nincs vallási tartalma, nincs „lelki mélysége, jelentősége”, egyszerűen csak egy gyönyörű várost kapok arra az egy hónapra. Nekem azt a mosolyt jelenti.2005. december 8., csütörtök
Benkő Oszkár:Ha én vízcsepp lehetnék,
fantasztikus kalandokra hívnálak benneteket, kedves barátaim. Cseppecskeként bejárhatnám a világot, találkoznék sok-sok hasonló társammal, akikkel együtt segíthetnék mindazokon, akiknek szükségük van rám, a vízre. És ha kell, jéggé fagynék, és ha kell, gőzzé válnék és így változtatnám a helyemet és a nevemet. És igyekeznék mindig csak jót tenni, és nem ártani senkinek és semminek, még ha a szél vagy más hatalmas erő azt szeretné is. És mindig tiszta maradnék, még a rosszakarók és gondatlanok ellenére is. És ha kell, munkát végeznék, ha lehet, nagyokat játszanék, és mindig vidám lennék. Ha pihenni támadna kedvem, leülnék a napon és csodálnám a rajtam áthaladó fény gyönyörű játékát, míg csak el nem párolognék. És így járnám ezt a csodálatos körforgást mind az idők végezetéig. Megismerném az élet szépségét, és sajnos a fájdalmat, a veszélyt is. Erre a tüneményes kirándulásra vinnélek magammal benneteket kedves barátaim.Benkő Oszkár:Karácsony csodája
Amíg csak vissza tudok emlékezni, nekem a karácsonyeste és a család együttléte egész életemben nagy boldogságot jelentett. Emlékeim szerint mindig magas fát állítottunk, és én gyönyörködve és megindulva néztem fel rá. Első sorban nem az alája tett ajándékok érdekeltek, hanem a gyertyafény melegsége, a csillagszórók szikrázása, és a szüleim hangjából áradó megilletődöttség. Mikor saját családom és gyermekeim lettek, ezt a meghittséget és az összetartozás érzését próbáltam számukra is továbbadni.
A karácsony est varázslatát valószínűleg mindnyájan ismerjük. Karácsonyeste minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. És egy pillanatra mi magunk is megállunk, számot vetünk életünkkel, magunkhoz öleljük szeretteinket és elfelejtjük bánatainkat, fájdalmainkat. És titokban mindig erre a boldogságra vágyunk.
Szpéhi Fati:SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ FORGATÓKÖNYV
A FAR-MER cég , új típusú koptatott farmernadrágjának bemutatása, abból a célból, hogy ezzel egy újabb réteg fiatalt tudjunk meggyőzni arról, hogy a mi farmerünk jobb, mint az eddig megszokott márkák.
Meghívjuk az összes tiniknek, fiataloknak, divatban jártas hölgyeknek és férfiaknak szóló újságok újságíróit, ezen kívül a nevesebb divattervezőket.
A célcsoportunk a fiatal, famert hordó réteg. Hozzájuk legegyszerűbben az újságokon és a cikkeken keresztül juthatunk el.
Az üzenetünk igen egyszerű: FAR-MER, aki mer, az nyer!
Cégünk sajtófőnöke, Nadr Ági fog felvilágosítást adni az új termékünkről. A beépített kérdezőnk Öves Tibor, a szakmájában oly sok tiszteletnek örvendő „Farmer Koptatási Felügyelet”(FaKoF) vezetője.
Helyszínünk a Farmer Kiállítók Évenkénti Kiállításának(FaKÉK- jelképük egy kék fa) egyik standjából átalakított rész. Egy rövid divatbemutató megtartására is remek célt szolgál ez a helység. Így se a biztonsági emberekre, se a parkolásra, se az illemhelyekre nem kell külön gondot fordítanunk, hiszen ez teljesen evidens ezzel a kiállítással kapcsolatban.
IDŐ FELADATOK HATÁRIDŐ FELELŐS KÖLTSÉGEK
ÁPRILIS 5. MEGHÍVÓ ÁPRILIS 8. MEGHÍ V. OTTÓ 45.000
ÁPRILIS 7. HELYSÉG ÁPRILIS 28. KALAPÁCS SÁNDOR 250.000
ÁPRILIS 15. AJÁNDÉK ÁPRILIS 20. KARÁSONYI AJÁNDÉK 85.000
NAPI BEOSZTÁS:
ÁPRILIS 5: Meghívók leadása a nyomdában, a teljes korrektúránk után. Ez az utolsó nap, amikor ezt meg lehet tenni. Jobb lenne előtte. Ezután a postán ajánlott levélben elküldeni.
ÁPRILIS 7: A Papp László Sportarénában a már előre lefoglalt helység kifizetése és lassú dekorálása a kiállításig.
ÁPRILIS 15: Az ajándékok elhozatala a cégtől, akiknél megrendeltük.
ÁPRILIS 28:
10: 00- Ekkora már minden legyen kipakolva!
11: 00- A dekorációk a helyükre kerülnek. A pódium és a kifutó startra készek.
11: 30- A modellek főpróbája.
12: 00- Megérkeznek az újságírók és a meghívottak, akiket megvendégelünk egy ebéddel.
14: 00- Elkezdődhet a sajtótájékoztató.
15: 00- A rövid bemutató, melyet Armani is megirigyelne.
16: 00- Elpakolás megkezdése.
ÁPRILIS 29: Utókövetés!!!!
ÁPRILIS 30: Sajtóanyagok összehasonlítása és egy rövid sajtószemle.
A dekorációnk mindenfelé farmer színű anyag. A kifutó háttere a fönt említett kép. A meghívóra ráírjuk, hogy megjelenés laza, farmer öltözetben. A sajtótájékoztatót követő napokban a hatékonyságvizsgálat elvégzése.
Szpéhi Fatime:Neményiné Gyimesi Ilona: Hogyan kommunikáljunk tárgyalás közben?(ajánló)
Ha halljuk, vagy olvassuk, hogy Moliére hőse, Monsieur Jourdain egyszer csak hirtelen rádöbbent, hogy Ő egész életében prózában beszélt, általában nagyot nevetünk, pedig ebben a szellemesen megcsavart gondolatban rejlik egy fontos igazság is.
Ami az embernek mindennapi, közismert, természetes, arra nehezen tud elemzően vizsgálódóan odafigyelni, arra vonatkozóan gyakran érhetik meglepetések, mikor kiderült, hogy az ismert dologban vannak új tartalmak, összefüggések is. Így hát nagyon is helyénvaló Bertold Brecht tanácsa: vizsgáljátok, szükségszerű-e az, ami megszokott. Ezzel a szerintem lenyűgöző előszóval indít ez a könyv. A kommunikáció ma már mindenféle rendszer belső információáramlását jelenti. 3 szintje van:
1) Értelmi-->
2) Érzelmi --y bennünk zajlik tehát nem annyira észrevehető
3) Viselkedési szint:
Az ember mindenfajta mozgásos megnyilvánulását jelenti, beszédet is hiszen akkor a hangképző szerveink mozognak. Minden pillanatban tudatosan vagy öntudatlanul jeleket bocsátunk ki. Egy tárgyaláson az első percben dől el milyen lesz a fennmaradó idő. Az agy jóval több információt dolgoz fel az eseményekből, mint ami tudatossá válik.(partner belépése, tekintete, testtartása, gesztusai, öltözéke)-->szem Beszédtempó, hangerősség és szín-->fül
A tárgyalás tempóját szintén az első percek határozzák meg (kopog, belép, a sebesség, ahogyan közeledik, beszéd erőssége)
A leülés mozzanatával fizikailag is jelezzük, hogy vége a bevezető szakasznak. A gyakorlott tárgyaló, aki együtt működésre törekszik, többnyire a tárgyalás témájától független semleges, feszültségoldó beszélgetés kezdeményez.
Tárgyalás közben nagyon kell ügyelnünk a testtartásunkra is, ugyanis egy-egy árulkodó mozdulat, mindent elárulhat arról, hogy is érzünk a téma iránt.
Ha karba font kézzel ülünk, hátradőlve a székünkben, akkor abszolút elzárkózunk az ügytől, és semmiféleképpen nem akarjuk meggyőzetni magunkat.
Fontos ügyelnünk a kezünk és az állunk találkozására is, ha ugyanis könyöklünk azzal egyértelművé tesszük a tárgyalópartnerünk számára, hogy egyáltalán nem érdekel minket, amiről beszél.
Ezt a könyvet mindenféleképpen érdemes elolvasnia mindenkinek, hiszen soha nem árt megtudnunk, hogy egyes mozdulataink milyen sokmindent árulnak el rólunk
Motor fanoknak :)
2005. december 6., kedd
Szabó Kata:Nierenberg-Calero: Testbeszéd-kalauz(ajánló)
Számomra nagyon tanulságos könyv ez, a nem verbális kommunikáció típusainak kézikönyve. Olyan általam is használt, és a mindennapjaim során tapasztalt tényezőket említ, és elemez, amikre eddig nem figyeltem oda, de ezek után óhatatlanul is fogok. Hasznos útmutató ahhoz, hogy az emberek jobban megértsék egymást, illetve megértessék saját magukat társaikkal. Nyolc fejezeten keresztül foglalkozik a gesztusokkal, az ezekből összeálló gesztuscsoportokkal, és ezek értelmezésével. Kiemeli mennyire fontos az, hogy a kommunikáció során épp úgy figyelembe vegyük partnerünk arckifejezését, testtartását, mozdulatait, mint a kimondott szavakat. Tehát olvassunk azokból az üzenetekből, amelyeket együtt nem verbális kommunikációnak nevezünk.
A Tanuljunk meg olvasni a gesztusokból! c. fejezetből megtudhatjuk, hogy a kommunikáció folyamata több mint csupán a leírt, vagy kimondott szavak. Ennek oka nem az, amit, vagy ahogy mondjuk, nem is a gondolatmenet logikája, hanem, hogy közlendőnk célba ér-e attól függ, a másik fél mennyire érzi át, éli bele magát abba, amit nem verbálisan kommunikálunk. Nem az a nehéz, hogy felismerjük a gesztusokat, hanem, hogy megfelelően értelmezzük azokat. A gesztuscsoportok nagyon fontos visszacsatolások. Jelzik, hogyan reagál az egyén, és ennek megfelelően alakíthatjuk tovább mondandónkat.
A következőkben remek illusztrációk segítik a gesztusok későbbi felismerését. Ezek után különböző magatartások tanulmányozására tér át a szerzőpáros és az ezeket kísérő gesztuscsoportokra. Igyekeznek ellentétpárokba rendezni a magatartási formákat, mint nyitottság- védekező bezárkózás
Majd az előző fejezethez hasonlóan a pozitív magatartásokat állítják szembe a negatívakkal. Az összehasonlítás teszi lehetővé, hogy mi, az olvasók, jobban megértsük a bemutatott magatartást. A továbbiakban a két szerző az előbb említett beállítottságokat, viselkedéseket elemzi, és leírja, hogyan kezeljük azokat.
Az Unalom, elfogadás, udvarlás, várakozás c. fejezetben még hangsúlyosabbnak ítélik azt, hogy a fogadó igényeit kielégítjük-e, vagy untatni fogjuk. Tárgyalja azt is, hogy a tetszelgő gesztusokat hogyan értelmezzük, valamint, hogyan adjuk tetszésünket a másik fél tudtára.
Mielőtt a könyv végére érnénk, a szerzők azzal foglalkoznak, milyen összefüggés van egyrészt a gesztuscsoportok és a viselkedés, másrészt az élethelyzetek között. Elsősorban az emberi kapcsolatok szerepét tárgyalják, mélyebb megértésüket segítik. Gyakran előforduló hétköznapi helyzeteken keresztül teszik ezt.
Végezetül az utolsó lépésre kerül sor, nevezetesen a közeg elemzése. Tipikus élethelyzeteket mutatnak be, amiken keresztül tesztelheti az olvasó a nem verbális kommunikáció készségét.
Az egész könyvben az tetszett a legjobban, hogy kísérletekre, és gyakorlati tapasztalatokra épülnek a fejezetben leírtak. Nagyon olvasmányos, rengeteg képpel van illusztrálva, hétköznapi nyelven íródott. Ezek teszik könnyen érthetővé, és valószínű nem véletlenül számít klasszikusnak ebben a témában. Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Az élet bármely területén hasznosítható információk kerülhetnek a birtokunkba a mű elolvasása után.
Szabó Kata: Mit gondolnak rólam?
Hogy mit gondolnak rólam? Elsőre az a válasz ugrik be: kit érdekel? Engem ugyan nem. Aztán mélyen magamba nézek, és az elsőre könnyűnek tűnő kérdés nehezebb lesz. Megállapítom; sokan hiszik, hogy jól ítélnek meg elsőre. Első ránézésre bárki megesküdne, hogy én vagyok a főnök, pedig sosem tudtam igazán domináns lenni. A lelkem pedig túl konzervatív ahhoz, hogy csaljak, sunyizzak, vagy hazudjak. Aztán a megismerésem útjára lépnek, és rájönnek, tévedtek. Biztos vagyok benne, hogy akik szeretnek, egy nálam jobb embert szeretnek. Én viszont nem vagyok olyan. De igyekszem, hogy rászolgáljak erre, és próbálok jobb ember lenni önmagamnál. Ha valaki nem annyira kedvel, az a temperamentumom és a szókimondásom miatt lehet. Sokszor mondják; „előbb jár a szád, mint az eszed!”. Egy biztos; aki közel áll hozzám, azért bármit megteszek
